33. Vízválasztó

r.

 

- Felkészültél? – suttogta Lea, ahogy egyre közeledtünk Zayn-ék felé.
- Erre nem lehet. – súgtam vissza, és rászorítottam a kezére. Magabiztosnak látszottam, de belül remegtem. Megálltunk előttük, és elég furán nézhettem rájuk, mert Harry felhúzott szemöldökkel nézett végig rajtunk.
- Mi újság? – kérdezte Lea, hátra dobva hosszú fürtjeit.
- Jó a buli? – kérdezett vissza Harry.
- Hát… - és nem folytatta tovább. Szemét nem vette le Perrie-ről, csak bámulta. Már én kezdtem magam kellemetlenül érezni, de Perrie nem vette a lapot. Továbbra is a két fiú között illegette magát, miközben folyamatosan mosolygott. És, ekkor már nem bírtam tovább türtőztetni magam és rá néztem Zayn-re. Nem tűnt idegesnek, sem feszültnek. Csak állt ott, olyan helyesen és tökéletesen, mint mindig. Arcára egy mosoly volt fel festve és csak annyit láttam rajta, hogy kicsit feszélyezve érzi magát. Felhúzott szemöldökkel vártam a folytatást. De nem történt semmi. Csak álltunk kínosan mind az öten és vizslattuk a másikat. Én Zayn reakciójára voltam kíváncsi, de mint mindig most is tökéletesen játszotta a szerepét. 

- Hát köszönöm! Ezt a szülinapot tényleg nem fogom elfelejteni! – vágta be maga után Lea a szobaajtaját.
- Lea, ne csináld már! – dőltem neki az ajtónak és vártam, hogy kinyissa.
- Hagyjatok békén! – kiáltotta ki. Szememet forgatva fordultam a két srác felé, akik tanácstalanul álltak és széttárták a kezüket.
- Most mi legyen? – néztem rájuk segítségképpen. Harry felsóhajtva arrébb tolt az ajtótól.
- Leana, azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót!
- Nem! Menjetek mindannyian a fenébe! – hangja a mondatvégén elcsuklott és tudtam közel áll a síráshoz.
- Lea. – kérleltem újra. – Engedj be minket! – már nem is válaszolt. Csak egy nagy csattanást hallottunk.
- Most mit csinál? – riadtan néztem Harry-re.
- Passz. – húzta össze szemöldökét. – Leana, mit csinálsz? – kiáltotta be neki.
- Lily azt mondta ezt a nap csak rólam fog szólni. – hangja már a sírástól rekedten csengett és szipogott is. – Azt mondta, hogy ez az én napom és csak az enyém. Hogy ezt nem ronthatja, és nem veheti el tőlem senki! Még is megtette az az átkozott senki! – újabb puffanás, szekrények nyitódása és hangos csukódása. Rájöttem, hogy mit csinál. Az ajtóhoz lépve elkezdtem dörömbölni rajta.
- Nem mehetsz el! Nem most! És nem így! – ordítottam idegesen. – Ez tényleg a te napod, nem kellene hagynod, hogy az Ördög elrontsa.
- Ördög? – röhögött fel egyszerre Harry és Zayn, de azonnal elcsendesedtek, ahogy szikrákat szóró szemmel rájuk néztem.
- Figyelj Lea. – döntöttem a fejemet a keményfának. – Emlékszel mit mondtál nekem a nyár első napján? Emlékszel mit mondtál, amikor berontottál a szobámba, hogy ideje pakolnom és elindulnunk a reptérre? Én emlékszem. – suttogtam, de tudtam, hogy ő is hallja. - Lily és Leana. London. Egy egész nyár. Két hatalmas koncert. – idéztem pontosan a szavait, amiket az utazás előtti pillanatban mondott nekem.
- Igen! – csattant fel hirtelen. – Én is emlékszem! De semmi sem úgy történt, ahogy terveztük. – újabb csattanás.
- Nem, mert jobban. – mosolyodtam el és Zayn-re pillantottam.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan Lily. – röhögött fel hisztérikusan. – Mégis mit tudok felmutatni? Még csak el sem jutottam Justin Bieber koncertjére.
- Tudom, és nagyon sajnálom. – csóváltam meg a fejemet. – Már rengetegszer bocsánatot kértem, és tudom, hogy ez sem ér fel, azzal, amiért akkor kihagytad a koncertet, de emlékezz. Nem kértem, hogy maradj velem.
- Oh, még én kérek elnézést, amiért előrébb tettelek, mint Biebert. – csattant fel, azonnal, majd egy újabb puffanást hallottunk.
- Én nem ezt mondtam. – mosolyodtam el kínosan.
- Jó, mindegy. Hanyagoljuk ezt a témát. Már megtörtént. – szinte láttam magam előtt, ahogy a kezeivel a levegőben csapkod. – Visszatérve, nem. – mondta hirtelen. – Nem ez volt életem legjobb nyara.
- Leana, ne mondj olyat, amit később még megbánhatsz. – lépett előrébb Harry. Arca komoly volt és tudtam, hogy ha Lea erre rácáfol, egy életre meg fog sértődni. Magamban imádkoztam, hogy ne tegye, hogy csak most az egyszer fogja be azt a lepcses száját.
- Ugyan már Harry! Ne nevettessetek. – nevetett fel cinikusan.
- Jól van Lea. – bólintott Harry, mintha csak láthatná. – Tényleg így gondolod? – csendben álltunk és vártuk a választ. Éreztük, hogy ez lesz a vízválasztó. Mikor már azt hittük, hogy nem is fog válasz érkezni, hirtelen kinyílt az ajtó és Lea állt velünk szemben a bőröndjeivel.
- Ne csináld ezt. – néztem rá kérlelően.
- Miért Lily? – húzta fel a szemöldökét. – Mondj három nyomos indokot, amiért marajak.
- Oké. – sóhajtottam fel, és az ujjaimon kezdtem el számolni az indokokat. - Egy, pár nap és úgyis haza kell mennünk. Ne így menjünk el innen. – mondtam a szemébe nézve, és már mondtam volna a következő érvet, amikor Zayn megelőzött.
- Kettő, itt vagyunk. Mi, négyen – mutatott körbe – így vagyunk jó csapat.
- És három, - szólalt meg Harry – Itt tudnál hagyni minket? – vonta fel a szemöldökét.
- Oké. – fonta karba a kezeit. – Nem rossz indokok. – bólintott. – De mi lesz ezután? Milyen nap is van? Szerda. Hány napunk is van hátra? Csütörtök, péntek, szombat. – számolta az ujjain a napokat. – Durván három. De inkább kettő. – tárta szét a kezeit. – Mi lesz szombat hajnalban? Könnyes szemekkel kikísértek minket a reptérre, nagy ölelések, ígérgetések és utána még integettek nekünk, ahogy elfordulunk a folyosón és felszállunk a gépre? Ha leszállunk, majd kijelzi a telefonunk azt a pár nem fogadott hívást és SMS-t, ami azt fogja jelezni, hogy aggódtatok értünk. Aztán, amikor hazaérünk, felhívunk titeket, hogy értesítsünk mindkettőtöket arról, hogy épségben megérkeztünk és hazajutottunk. Beszélünk majd minden nap. SMS-t írunk, talán még egy két videó hívás is bele fog férni, amikor elkapjuk egymást a közösségiken. De a napok, hetek múlásával egyre csökkeni fognak ezek a hívások. Nem lesz sem nektek, sem nekünk időnk. Nem fogjuk tudni felvenni a telefont, mert órán leszünk. Ti nem fogjátok tudni felvenni, mert vagy stúdiózni fogtok, vagy koncert, dedikálás, interjúk. Valljuk be srácok. – döntötte oldalra a fejét – Annak az átkozottnak igaza van. Ez mind egy nyári kaland volt. – intett lemondóan és leroskadt az egyik bőröndjére.
- Mondd, miért csinálod ezt? – lépett elé Harry.
- Én miért csinálom? – nézett fel Lea. – Gondoljatok bele! Gondoljátok végig, miket vágott a fejünkhöz Perrie. Hogy miket mondott Lilynek, mikor ti fent voltatok a színpadon. Felesleges tovább áltatnunk magunkat. Ez egy nyári kaland volt. Semmi több.
- Ez nem igaz. – szólalt meg feszülten Zayn.
- Naivak vagytok. – csóválta meg a fejét Lea, egy keserves mosoly kíséretében. – Hát tényleg nem látjátok? Egy egész óceán fog minket elválasztani egymástól.
- Jó, akkor mit javasolsz, mi legyen? – álltam előtte.
- Semmi. – vonogatta a vállát. Most megfogtam. – Ahogy vége a nyárnak, ennek is vége.