27. Ő maga az ördög

HAPPY BIRTHDAY CORTEZ!! :* 

p.s.: előre is elnézést a részért. gonosz mosollyal az arcomon írtam :)) Jó olvasást! : )

r.

 

Otthon a zuhany alatt állva akaratlanul is a tegnapi nap összes emléke férkőzött a tudatomba és nem tudtam neki ellen állni, hogy újra és újra lejátsszam a fejembe. Mosolyogva testápolóztam be az egész testemet mindenhol, de erről is Zayn jutott az eszembe, Ahogy végig simított az egész testemen. Ajkamba harapva álltam meg a szekrényem előtt és azon tanakodtam, hogy mit vegyek fel az esti koncertre. Végül egy vállrándítással elintéztem a dolgot, és kikaptam egy farmer nadrágot a szekrényből egy fekete fél vállas póló kíséretében. Belebújtam egy fehér Converse-be, és kész is voltam. Illetve még raktam fel egy kis szempillaspirált, szájfényt és még szemceruzát is.
- Mehetünk? – állt meg a szobaajtómban Leana.
- Persze. – bólintottam és a táskámat felkapva kiléptem a szobából.
- Lányok! – kiáltott fel Liz. – Csodásan néztek ki! – nézett rajtunk végig.
- Köszönjük. – hajoltunk meg előtte a vicc kedvéért.
- Elvigyelek titeket? Vagy…
- Az jó lenne. – vágtam rögtön a szavába. És egy kisebb kő gurult le a szívemről, mert lelkiismeret furdalásom volt, azzal kapcsolatban, hogy igen kevés időt töltök Lizzel. És Dave-t sem láttam azóta, hogy elloptuk a kartont. Valószínűleg elrejtőzött és az óta is várja a rendőröket. – méláztam el magamban.

A stadion már zsúfolásig volt emberekkel. Ahogy oldalról kinéztem nem láttam mást csak embereket. 

Szerintem, ha leejtettem volna egy gombos tűt nem tudott volna leesni, annyi hely nem volt.
- Hű. – sóhajtottam fel. – Ez hosszú lesz. – néztem az órámra.
- Ahogy mondod. – nézett rám Lea az egyik kanapéról. Mellé sétáltam és leültem. – Minimum két órás koncert lesz. De, ha csúsznak – biztos fognak – akkor lesz az három is. – forgatta meg a szemeit, és kezébe támasztotta az állát.
- De figyelj csak… - jutott hirtelen valami az eszembe. – Nem ma van…
- De.
- Akkor? – ráncoltam a homlokomat.
- Harry. – sóhajtotta.
- Nem értem.
- Én sem. – vont vállat.
- Oda fogsz érni? – néztem az órámra.
- Reméljük a legjobbakat. – ejtett meg egy féloldalas fáradt mosolyt.
- Hűű! – néztem rá elkerekedett szemekkel. – Megváltoztál.
- Ezt, hogy érted? – nevetett fel zavartan.
- Képes vagy lekésni Justin Bieber koncertjét, csak hogy megvárd Harryt. Nem lehet, hogy mégis többet érzel, mint…
- Erre semmi esély sincs! – szakított félbe azonnal. – Mindössze szükségem van rá, ahhoz hogy bejussak hátra. – forgatta meg újra a szemét. Hangosan felnevettem.
- Oké. Akkor tagadjuk a nyílván valót. – bólintottam komolyan.

- Ez meg, hogy kerül ide? – nézett el mellettem Leana és azonnal felpattant a kanapéról. Szememmel követtem a mozgását és előtte megláttam egy alakot, A szívem azonnal hevesebben kezdett verni, és azt hittem ott helyben összeesek. Leana előtt az a személy állt, aki azt hiszem a rémálmaimban szokott ijesztgetni. Szőke és rózsaszín haj, az ördög képében, fején kalappal.
- Ohh, sziasztok. – tetetett meglepődöttséget, ahogy meglátott minket. Lea mellett megállva, összehúzott szemöldökkel vizslattam Perrie Edwards-ot. Azt az embert, aki tönkre tehet mindent.
- Hello. – fonta össze maga előtt a kezeit Lea. Követve a példáját én is karba fontam a kezemet.
- Perrie Edwards. – nyújtotta felénk egy széles mosoly kíséretében a kezét.
- Leana Jhonson. – rázott vele kezet kimérten Lea. Felém fordult a rózsaszín, szőke, kalapos ördög. Úgy néztem az előttem várakozó kézre, mint valami idegen tárgyra. Mintha hozzá érnék, akkor megrázna, vagy elkapnék valamit.
- Lily Morgan. – vonakodva ugyan, de elfogattam a felém kinyújtott kezet, és épp hogy csak hozzá értem, már el is rántottam nehogy megégessen.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek benneteket. – nézett ránk felváltva egy elbűvölő mosoly kíséretében. – Már rengeteget hallottam rólatok. Vártam már ezt a találkozást.
- Szint úgy. – biccentett Lea. – Ne haragudj, lehet, udvariatlannak fogok tűnni, de mégis mit keresel itt?
- Hát ez tényleg udvariatlannak tűnik. – döntötte oldalra a fejét, de továbbra is mosolygott. – Mint már mondtam, rengeteget meséltek rólatok, és úgy gondoltam megnézem magamnak az utódomat. – nézett rám azzal az átható szemével. A pulzusom szaporább lett és a szívem felugrott a torkomba.
- Hogy mi? – kerekedett el a szemem.
- Kíváncsi voltam rád Lily Morgan. – döntötte a másik oldalra a fejét. – És az őszintét megvallva, nem értem mi olyan nagy szám rajtad. – vont vállat, miközben a testsúlyát áthelyezte egyik lábáról a másikra. – Őszintén nem értem, hogy Zayn mit eszik rajtad. Utánam leállni egy ilyennel… - intett felém, mint, aki még csak arra sem méltat, hogy lealacsonyító jelzővel illessen. – Nincs rajtad semmi különleges. – folytatta tovább a megalázásomat. Leana összehúzott szemöldökkel méregette. Én pedig totálisan megsemmisülve álltam előtte, és hallgattam a sértegetéseit. – Nem hiszem, hogy hosszú távra tervezne veled, ha még a sajtó előtt sem vállalt fel rendesen. Ugye még arra sem méltatott, hogy bemutasson téged a szüleinek és a testvéreinek? – a francba! Ez igaz. Lepillantottam a földre, és hirtelen valamit nagyon érdekesnek találtam a cipőmön. Hangosan nevetni kezdett és még tapsolt párat a kezével is, hogy még hitelesebb legyen az alakítása. – Hidd el nekem! Ha annyira fontos lennél neki, már ismernéd a család összes tagját. De így… - legyintett. – Ne számíts másra, csak egy kis nyári kalandra. Semmi többre!
- Fejezd be! – sziszegte halkan Leana.
- Kérlek. – intett nagyvonalúan. – Nekem elhiheted, hogy ismerem Zaynt. Ha kijátszotta magát, és észhez tért, ejteni fog téged, mert elavultál fogsz válni a számára. És utána vissza fog jönni hozzám! – szeme hirtelen megszilárdult és komolyan beszélt. Egy lépéssel közelebb jött. Teste megfeszült és biztos akart lenni benne, hogy felfogtuk, amit mondott. – Nem vagy más számára csak egy olcsó játékszer, ami még új neki és kiélvezi. – vont vállat. – Ennyi! De, ha megunt, és észhez tér, már érdektelenné fogsz válni a szemében. Mert ő ilyen. Hidd el, te sem maradsz neki maradandó élmény. Most még jól el vagytok, de nem adok nektek sok időt. Maximum a nyár végéig, ha együtt lesztek. – söpört le valamit a válláról, majd újra ránk összpontosított. – Ha elmúlik a nyár, te sem leszel más, csak egy jött ment kislány, aki valaha felkeltette az érdeklődését. Egy leszel a millióból, akikkel valaha is beszélt! Egy idő után el fogod felejteni! Ahogy ő is téged! Csak egy arc leszel a sok közül! Csak egy arc, akihez nem fog tudni nevet társítani! Mert el fog felejteni!