32. Meglepetés!

Kicsit ugyan megkésve, de itt lenne az új rész. Jó olvasást! : )

r.

- Oké, minden készen áll? – kiáltott nekem Harry, miközben lemászott egy létráról.
- Szerintem igen. – válaszoltam körbe fordulva a teremben. Szinte már majdnem minden tökéletes volt ahhoz, hogy egy hatalmas bulit csapva ünnepeljük meg Leana huszonegyedik szülinapját. Már csak a torta hiányzott, amiért már Zayn elindult és természetesen az ünnepelt, aki mit sem sejtve otthon ült magába roskadva, attól szenvedve, hogy mindenki elfelejtette a születésnapját. A szívem szakadt meg, de tudtam, ha jó bocsánatkérést tervezek és egy meglepetés bulit, akkor nem szólhatok neki egy árva szót sem. Így egész héten kerülve őt, titokban szövetséget kötve Harry-vel, szerveztem neki a születésnapi buliját, amit remélem, hogy soha életében nem fog elfelejteni.
- Oké. – bólintott odaérve mellém. – Zayn nem sokára befut a tortával. Hogy hozzuk el Leát, hogy ne sejtsen semmit? – vonta fel a fél szemöldökét.
- Oh, ezt bízd rám. – kacsintottam rá, és a telefonomat előkapva benyomtam a gyorshívást.
- Mindjárt ott vagyok. – szólt bele Zayn köszönés nélkül. Mély, szexis hangjára, azonnal elöntött egy jól eső bizsergés és akaratlanul is egy kisebb mosoly húzódott a számra. Harry-től arrébb lépkedve beszéltem.
- Rendben. – bólintottam, mintha látná. – Olyan, amilyet kértünk? Tudod, hogy a kedvence a snickers és…
- Igen. Snickers alakú, snickers csokival töltve. Még az-az átkozott csokis papír is rajta van. – hallottam, ahogy mögötte dudálnak egy kicsit, így gondoltam rosszkor hívtam, de nem szólt, így folytattam.
- Oké. – mosolyodtam el. – Mikorra érsz ide?
- Tíz perc. – ezzel kinyomtuk és újra tárcsáztam.

- Szia Liz. – szóltam a telefonba.

- Mondd, hogy lassan indulhatunk. – szakított félbe azonnal.
- Fél óra múlva megérkeznek a vendégek, szóval, ha durván egy óra múlva ide tudtok érni az nagyon jó, lenne. – néztem az órámra.
- Meglesz. – letette, én pedig mosolyogva fordultam a göndör felé.
- Happy Birhtday? – sikkantottam fel és mosolyogva mellé szökdécseltem.

- Oké, minden készen van? – léptem Harry mellé a sötétben.
- Igen. – inkább éreztem, mintsem láttam, hogy bólint. – A torta a helyén, az ajándékok egy nagy asztalon és minden kaja és ital el van rendezve. Mikorra érnek ide Leáék? – suttogta, ahogy közelebb lépett.
- Még kb. két perc. – vontam vállat és már kezdtem nyugtalan lenni. De abban a pillanatban a hatalmas terem ajtó kinyílt és egy nyugtalan hang szólalt meg.
- Liz, nem hiszem, hogy jó helyen járunk. Ez a hely nem úgy néz ki, mint egy étterem. – hallottam meg Lea ideges és elkeseredett hangját. Magamba fojtottam a nevetést, és hirtelen felkapcsolódtak a lámpák, a tömeg pedig egyszerre kezdte kiabálni, hogy ’Boldog Szülinapot Lea!’. Drága barátnőm megfagyva állt a küszöbnél és értetlen fejjel nézett végig rajtunk.
- Isten Éltessen! – léptem én oda hozzá először egy hatalmas ölelés kíséretében. Még mindig értetlenül állt, de viszonozta az ölelésemet.
- De, hogy, és mi? – dadogott össze-vissza. Felnevetve arrébb léptem, hogy tudja fogadni a többi köszöntést is.
- Egész héten ezt szerveztük Harry-vel és Zayn-nel. – vontam vállat. – Ez az én nyilvános bocsánatkérésem és a te meglepetés szülinapi bulid. Ez most csak rólad szól. – mosolyogtam rá őszintén. Könnyes szemekkel rám nézett és a nyakamba borult. Nevetve és én is kissé könnyezve öleltem vissza. – Hiányoztál már. – suttogtam a fülébe, ahogy magamhoz szorítottam.
- Te is nekem. – puszilta meg az arcomat. És körülbelül ennyit tudtunk beszélni, mert utána beindult a zene, kezdetét vette a buli és mindenki a szülinapossal akart váltani pár szót.

- Szerintem jól érzi magát. – állt meg mellettem Harry és Zayn, miután tettek egy kört.
- Igen, szerintem is. – mosolyodtam el, ahogy ránéztem a középen álló, éppen nevető Leanara, akinek a fején egy hatalmas papírkorona volt.
- Jól összehoztuk. – lökött meg a könyökével Harry.
- Egyetértek. – nevettem fel, és felpipiskedtem, hogy adjak Zayn-nek egy csókot. A válla felett láttam, meg azt a személyt, akit senki nem hívott meg. – Bocsánat. – hebegtem ellépve Zayn-től és Harry-től. Összehúzott szemöldökkel lépkedtem Leana és az Ördög felé. Éppen egy csendesebb sarok felé húzta Leát. – Te mit keresel itt? – álltam meg Leana mellett, karba font kézzel, és szúrós pillantásokkal méregettem Perriet.
- Én csak jöttem felköszönteni Leát. Úgy tudom, ma van a születésnapja, és ha jól látom, nem tévedek. – intett körbe a termen. Bólintottam.
- Téged senki nem hívott ide! – böktem felé a mutatóujjammal.
- Ez igaz. – biggyesztette le a száját, mintha tényleg sajnálná a dolgot. – De úgy gondolom, ha már hoztam ajándékot, és vettem a fáradtságot, hogy eljöjjek, nem dobtok ki. – nézett ránk ártatlanul.
- Őszintén, minek jöttél ide, Perrie? – ráncoltam a homlokomat, ahogy vizslattam.
- Mondtam már. – sóhajtott fel, mint akinek elege van már ebből a beszélgetésből. – Csak Leanat jöttem felköszönteni. Nem akarok balhét. – emelte maga elé a kezeit.
- Helyes! – bólintottam. – Na, most hogy felköszöntötted, le is léphetsz! Nem hívott téged ide senki! Nem akarjuk, hogy itt legyél, még csak jóban sem vagy Leával, hogy itt lenne a helyed. Úgy hogy… - tapintatosan az ajtó felé intettem. De ő úgy tett, mintha észre sem vette volna. Csak mellettünk elnézve elmosolyodott és egy ’pá-t’ intve eltipegett, mi pedig tátott szájjal néztünk utána. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Zayn-hez és Harry-hez ment. Lefagyva álltam és a döbbenettől egyszerűen nem tudtam megszólalni. Végig néztem, ahogy odalép Zayn-hez, átöleli és az arcára nyom egy puszit. Éreztem, ahogy a mellkasomban dörömbölő szívem megszakad és letör belőle egy darab. Megsemmisülve álltam és hiába akartam ordítani, toporzékolni meg sem tudtam szólalni. Csendben, hang nélkül tűrtem és néztem végig, ahogy Perrie rámászik Zayn-re. Őszintén fájt, és egy világ dőlt bennem össze. Szemeimet szúrták a könnyek, de nem tudtam sírni. Még nem. Túl sokan voltak körülöttünk és nagy volt a közönség ahhoz, hogy kiboruljak. Inkább lehajtottam a fejemet, mielőtt még kitört volna belőlem a zokogás és próbáltam mély levegőket venni, amik lenyugtatnak.
- Menj már oda! – kapott észhez először Leana. – Ő a te barátod!
- Nem. – ráztam meg a fejemet. – Ez a te születésnapi bulid és ezt nem ronthatja el senki. Még az Ördög sem. – emeltem fel rá könnyes tekintetemet. Egyszerűen nem tudtam Zayn-re nézni. Mert fájt volna, ha azt látom, amik a rémálmaimban szoktak kísérteni.
- Na, ide figyelj Lily Morgan! – emelte fel mutatóujját Lea.
- Nem. – vágtam közbe, mielőtt még tovább mondta volna. – Ez a te napot! A te estéd! A te születésnapod! Most kivételesen rólad kell szólnia a napnak és nem másról! Mint mondtam nem fogja elrontani senki! Főleg nem ő! – intettem feléjük egy lusta kézmozdulattal.
- Jó. – húzta ki magát egy mosoly kíséretében. – Akkor együtt megyünk oda. Legyen ez az én születésnapi ajándékom. – kacsintott rám, majd belém karolva magabiztos léptekkel indultunk el Zayn, Harry és Perrie felé.