14. Szóval te ilyen játszadozós lány vagy?

Közkívánatra meghoztam a következő részt. : ) Jó olvasást! 

u.i.: Ly, ne rohanj előre, lassan, nagyon-nagyon-nagyon lassan olvasd. élvezd ki. ;) :*

r.

 

Elvesztem a gyönyörű, mélyre ható pillantásban, ami magával ragadott és egy másik világba rántott. Alsó ajkamba harapva viszonoztam tekintetét, amivel tetőtől talpig végig mért. Szemében játszi könnyedség csillogott. Ajkaimra egy óvatos mosoly húzódott, tetteimet nem én irányítottam, hanem az alkohol. Kezeimet lassan felemelve közeledtem felé. Csípőjére simítottam tenyeremet és markoltam rá, miközben alsó ajkamat rágcsálva, vigyorogva bámultam csokoládébarna szemeibe. Ujjaim pólója alá csúsztak, éreztem, ahogy érintése nyomán felforrósodik teste és kirázza a hideg. Kezemet feljebb csúsztattam és tapasztottam rá forró, mezítelen bőrére. Illata az alkohol mellett elöntötte az agyamat és képtelen voltam másra koncentrálni. Citrom, egy kis fahéj és még egy illat, amit nem tudtam mihez hasonlítani. Megrészegített. Izmai megfeszültek, szemei elkerekedtek, nehezebben szedte a levegőt. Mosolygásra késztetett a reakció, amit kiváltottam belőle. Lassan kihúztam tenyeremet pólója alól, és felkarjára raktam. Biztatóan rá mosolyogtam és vártam válaszát, de még mielőtt bármit is tehetett vagy mondhatott volna, két kéz ragadott meg minket és húzott arrébb a tömegből.
- Menjünk fel. – biccentett a fejével Harry az emelet felé. Öntudatlanul hagytam, hogy ráfogjanak a kezemre és felhúzzanak egy sötét kis helyiségbe, ahol a világítás eléggé gyér. Kanapékat láttam mindenfele, puha puffokat és mindenfele alkoholokat. Leültem az egyik piros kanapéra, mellém Mr. Mogorva, akit lassan át lehetne keresztelni velünk szemben pedig Lea és Harry.

 

- Azt hiszem, nekünk van egy kis dolgunk. – kacsintott Harry Leára, aki értetlenül meredt rá, de hagyta, hogy felhúzza a kanapéról és kivigye a szobából. A szobát hirtelen elöntötte a forróság és úgy éreztem nincsen bent levegő. A hangszórókból halkabban szólt a zene, mint lent, de még is így épp elég hangos volt. Mr. Mogorva közelebb ült hozzám, megfogta a jobb csuklómat, kezébe vette és nézegette a halvány fényben. Éreztem, ahogy az arcszínem fokozatosan megy át halvány rózsaszínből pipacs vörösbe. Lélegzetem elakadt és pár másodperc múlva akadozva indult újra.
- Szóval te ilyen játszadozós lány vagy? – húzogatta a szemöldökét Malik. Szeme csillogott a pimaszságtól és éreztem, ahogy a határaimat feszegeti. Ha lehet még jobban elvörösödtem.
- Nem. – ráztam meg a fejemet.
- Biztos? – nézett rám huncutul.
- Biztos. – olyan közel hajoltam hozzá, amennyire csak tudtam, a füléhez érintettem ajkaimat úgy búgtam a válaszomat. Hallottam, ahogy egy óriásit nyel.
- Szerintem te csak játszol. – szólalt meg mély, rekedt hangján. Majd elolvadtam. Éreztem, ahogy egy jóleső bizsergés fut végig a testemen. Még közelebb hajoltam hozzá.
- Hidd el. – leheltem, majd egy pillanatra megálltam, benedvesítettem ajkaimat és folytattam. – Ha játszadoznék veled, arról tudnál. – kacagtam fel halkan, miközben elhajoltam, magam alá húztam lábaim és kényelmesen elhelyezkedtem. Megtartottam tőle a másfél méter távolságot, hogy legalább arra tudjak összpontosítani, amiről beszélünk, de ez a távolság nem sokáig állt fent köztünk. Ugyanis hirtelen felrántott és a csípőjére ültetett. Értetlenül néztem rá. A hangszórókból felcsendült az Eenie Meenie. – hátra döntött fejjel kezdtem el nevetni. Hogy ez mennyire idevág. De nevetésem alább hagyott, abban a pillanatban, amikor megéreztem forró ajkait csupasz nyakamon. Egy jóleső sóhaj szakadt fel belőlem, valahonnan mélyről és bár belül tudtam, hogy helytelen, amit teszek még is hagytam. Még is hagytam, hogy kezei testemen vándoroljanak, bejárva az egészet, mint valami térképet. Még is hagytam, hogy ajkai nyakamról a vállamra, majd a kulcscsontomra térjenek át, végül pedig ajkaimra.

 

Csókja édes volt, akár a cseppentett méz, és éreztem, hogy jobban megrészegít, mint az ananászos-vodka. Agyamat és tekintetemet egy ködfátyol lepte be, amitől nem láttam rendesen és nem voltam képes tisztán gondolkodni. Az egész testemen remegés futott végig és éreztem, ahogy égek. Nyelvét vadul csúsztatta át az enyémbe és hívta keringőzni az enyémet. Lassan elhajolva, alsó ajkába haraptam, csibészesen elmosolyodtam. Kezeimet a pólója alá csúsztattam és újra egymás ajkaira tapadtunk.

13. Még egyet akartam!

Sziasztok! Ez csak egy rövidke ízelítő a következő részekből, amely remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást! : )

r.

 

A zene vadul dübörgött a fülemben, elnyomva minden más épeszű gondolatomat. És az sem épp segített a dolgokon, hogy egy mély, csokoládébarna szempár bámult a szemembe és várta a válaszomat.
- Ne haragudj, mit kérdeztél? – hajoltam közelebb a füléhez, és kiabáltam, hogy hallja a kérésemet.
- Csak azt kérdeztem, hogy, hogy kerültetek ide? – szája egészen közel volt fülemhez, olyannyira, hogy hallottam gyors lélegzetvételét, ahogy végig fut nyakamon, fülemen és arcomon. Kirázott a hideg, a hasamban pedig felébredtek a pillangók. ~ Vajon miért csinálja ezt?! Nem vagyok már tinédzser. Elméletileg már tudnom kéne uralkodnom az érzéseimen, nem kéne egy idegen férfinak a puszta jelenlétével hőhullámokat kiváltania belőlem, hidegrázást és legfőképpen nem pillangókat.
- Harry szervezkedett Leana-val. – biccentettem fejemmel az említettek felé. Oda kapta a fejét és elmosolyodott. Követtem pillantását és én sem bírtam ki vigyor nélkül. Szám akaratlanul is széthúzódott mosolyt formálva vele. Lea megérezte pillantásomat és ránk kapta szemeit. Vadul integetni kezdett jobb kezével, maguk felé invitálva ezzel minket. Visszanéztem Mr. Mogorvára, aki rendkívül jó kedvben volt és kezét derekamra simítva lökött előrébb egy picit. Ahol keze hozzám ért, testemet forróság öntötte el. Lélegzetem elakadt és pár másodperc múlva jóval gyorsabban tért vissza. Botladozva jutottam el Leáékig.
- Jó, hogy jöttök. – csattant fel barátnőm. – Éppen azt beszéljük Harry-vel, hogy feljebb kéne mennünk. – mutatott a plafon felé, ami egy másik helyiséget alkotott.
- Minek? – kérdezte Zayn.
- Itt túl nagy a zaj. – vontak vállat egyszerre, és amikor erre rájöttek elpirulva nevették el magukat.
- Én ezt nem bírom tovább! – jelentettem ki, azt hiszem elég halkan, hogy ne hallják. A pult felé fordultam és kértem egy vodka-ananászt. A mixer srác kedvesen rám mosolygott és már rögtön rakta is elém a poharat. Pár másodperc alatt kiittam a tartalmát és a pultra csapva az üres poharat néztem fel a srácra. – Még egyet! – kétkedően pillantott rám, de kiszolgált. Ezzel játszadoztunk körülbelül még négy kört, majd valaki elrántott a pulttól és fizetett helyettem. – Héé! – eszméltem fel pár másodperc múlva. – Még egyet inni akartam. – háborogtam arrébb tántorogva. Az üres hasamban éreztem telítődni az alkoholt, a fejemen pedig éreztem, ahogy dob. Élveztem.
- Gyere! – kapta el Leana a kezemet és a táncparkett fele kezdett húzni. A hangszórókból rettentően hangosan szólt Usher – Dj got us falling in love c. zenéje. Ezeréves, de felsikítva rohantam barátnőm után, aki már a terem közepén állva mozgatta testét a zene ritmusára. Beérve hozzá simultam és vele együtt mozgattam csípőmet. Éreztem, ahogy az alkohol végig csörgedezik a véremben és teljesen elönti a fejemet. 

Hirtelen két kar fonódott derekamra és húzott magához. Megpördültem a karok fogságában és kábán néztem fel a csokoládébarna szempárba.

12. Mondd ki!

Sziasztok! Újból jelentkezem a következő résszel, amiről csak annyit mondanék, hogy mosollyal az arcomon írtam, de az okot nem tudom. : ) Jó olvasást!

r.

 

- Én csak… – akadozva beszéltem, igazából nem is tudtam, hogy mit akarok mondani, azt meg, hogy miért szóltam hozzá még annyira sem tudom.
- Te csak mi? Meg akartad kérdezni, hogy nem félek-e a magasban? – nevetett fel cinikusan.
- Igen. – vágtam rá kapásból, kissé hangosabban a kelleténél, de Lea és Harry annyira nevettek valamin, hogy meg sem hallották a mi ’beszélgetésünket’.
- Jaj, de édes. – arcára egy kedves mosolyt varázsolt, de ez csak a látszat volt. Mindketten tudtuk, hogy igazából kinevet engem.
- S-sajnálom. – dadogtam lenézve a kezemre. Már nem bírtam tovább azokba a barna szemekbe bámulni.
- Mit sajnálsz… Lily? Ugye így hívnak? – lejjebb hajolt, hogy látni tudja az arcomat. Bólintottam. – Szóval kedves Lily, mit is sajnálsz? – megfordult, hátát a korlátnak döntötte, jobb lábát felhúzta és neki támasztotta az üveglapnak. Arcán egy pajkos mosoly játszott és úgy láttam élvezi a helyzetet.
- Direkt csinálod ezt? – haragosan néztem rá, és államat feljebb emeltem, de még így is majd egy fejjel alacsonyabb voltam nála.
- Ugyan mit? – nevetett fel, hátra vetett fejjel.
- Ezt. – intettem úgy általánosságban.
- Kérlek, magyarázd el. – intett nagyvonalúan.
- Tudod mit? Hagyjuk. – ráztam meg a fejemet és lenéztem a mélybe. Kár volt. Megint megszédültem.
- Ahogy akarod. – nem néztem rá, de hallottam, hogy mosolyog.
- Inkább még sem. – haragom erőre kapott és most kimertem nyitni a számat. Mindig azt mondják, hogy erős, független nő vagyok. Még akkor is, ha Zayn Malik áll velem szembe és nevet rajtam. Szemeiben pajkosság gyúlt és látszott rajta, hogy élvezi a kialakult helyzetet és csak arra vár, hogy mondjam. Hát bennem vitapartnerre lelt. – Te egyáltalán nem olyan vagy, mint képzeltem. – néztem rajta végig undorodva.
- Igen? – teste megfeszült és újból ideges lett. Áradt felém a feszültsége. Kiegyenesedett és közelebb hajolt. Egy pillanatra elnézett mellettem, aztán visszakapta rám a tekintetét. – Gyerünk. – intett tovább. – Mondd csak el, hogy most mekkorát csalódtál bennem. Mondd el, hogy mekkora bunkó vagyok, mondd el, hogy a valóságban teljes más vagyok, mint a képeken. Mondd ki. – hangja fojtott volt és rettentően dühös. Lábaim megremegtek és hirtelen már nem tűnt annyira jó ötletnek ez az egész. De ahogy azokba a barna szemekbe bámultam… Megsajnáltam. Valószínűleg nem először hallotta már ezeket a dolgokat, ha kívülről tudja a forgatókönyvet. És nyílván nem fog nekem több méteres magasságokban megnyílni, de nem is várom el. Elakadt lélegzettel bámultam rá. Nem tudom mit olvashatott ki a szemeimből, talán azt, hogy megijedtem tőle, vagy, hogy kissé rémisztő, ahogy viselkedik, de hirtelen felengedett és már nem szorította olyan görcsösen azt a nyavalyás korlátot.
- Nem. – ráztam meg a fejemet. – Nem fogok olyat mondani, ami nem teljesen igaz. – visszanéztem a szemeibe, amik most értetlenséget tükröztek.
- Mi? – hogy zavarát elrejtse felnevetett.
- Igen, csalódtam benned, de ez nyílván azért van, mert nem ismerlek, és amit az újságok lehoznak nem mindig igazak, de… Sajnálom, jó? – tártam szét a kezeimet.
- Mégis mit? – ráncolta a homlokát.
- Ezt az egészet. – intettem szerencsétlenül.
- Nem értem. – láttam rajta, hogy erősen próbálja megérteni zavaros gondolataimat, de nagyon még nekem sem sikerült nem hogy neki. Elmosolyodtam.
- Nem baj. Csak tudd, hogy sajnálom, ami itt és most történt. Nem tartozik rám semmi, ami veled történik. – vontam vállat, és most már mosolyogva néztem le a mélybe. Piros pont jár nekem, azért, amiért nem szédültem meg, mert a szívem heves dobogása és a vérem lüktetése annyira elvonta a figyelmemet a tériszonyomról, hogy már csak azt vettem észre, ahogy leérünk és kiszállunk a földre.

- Most a házatokig viszünk, rendben? – nevetett fel Harry.
- Jó. – egyezett bele szem forgatva Leana. A fekete Jeep-ben utaztunk, én hátul Mr. Mogorvával, elöl pedig a két jó barát.

- Köszönjük az estét és az éjszakát is. – szállt ki mosolyogva a kocsiból Lea, miközben még nyomott Harry arcára egy puszit és utána maga után rángatott engem is. Tátott szájjal néztem végig a jelenetet.
- Sziasztok. – intettem kiesve a kocsiból.

A nap már hajnalodott, a szemünk karikás volt és teljesen át voltunk fagyva, de kihagyva a forró fürdőt, mi mégis az én szobámba bezárkózva, takarók közé csomagolva, forró kávéval a kezünkben ültünk és egymás szavába vágva elemeztük az elmúlt huszonnégy óra összes pillanatát.
- Most komolyan. – lökött oldalba Lea. – Láttam hogyan néz rád Mr. Malik. – nevetett fel. A szám elé tettem a kezem, hogy halkabban, nehogy felkeltsük Lizt.
- Akármit is láttál, az nem úgy van, ahogy gondolod. És hívjuk inkább Mr. Mogorvának. – ittam bele a kávémba.
- Miért? – ráncolta a szemöldökét.
- Egyáltalán nem olyan, mint ahogy elképzeltem. – sóhajtottam és a fejemet a falnak döntöttem.
- Ezt, hogy érted? Csalódás? – nézett rám.
- Fogalmazhatunk így is. – vontam vállat.
- Magyarázd már el. – noszogatott.
- Nem tudom pontosan leírni, hogy mi is történt odafent, míg te Harry-vel beszéltél, de azt tudom, hogy Zayn Malik teljesen más ember, mint ahogyan beállítják. – húztam el a számat. – Egyáltalán nem kedves, sőt, inkább undok. És… azt vettem észre, örömét leli mások zavarba ejtése, provokálása és az őrületbekergetése. És, habár lehet, hogy mindig mosolyog és próbálja játszani a tökéleteset, de szerintem nem boldog és valami nagyon nincsen rendben vele.

11. Csak egy picit

Sziasztok! Nagyon-nagyon sajnálom, amiért mindeddig nem jelentkeztem, de mindennek megvan a maga oka. Remélem a következő részt hamarabb fogom tudni hozni. Jó olvasást! : )

r.

A fejem lüktetett, az izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokomon. Nem akartam elhinni, hogy képes voltam feljönni minimum két méteres magasságba, miközben tériszonyom van. Kezemet törölgetve húzódtam a korláttól lehető legmesszebb. De még így sem éreztem magam biztonságban. A szél folyamatosan tépte a hajamat, és a remegő lábam elég bizonytalanul állt a talajon.
- Hidd el, ha közelebb jössz, akkor is ugyanúgy fogsz félni, csak a különbség annyi, hogy még látni is fogsz. – fordult hátra hozzám mosolyogva Leana.
- Jó nekem itt. – mondtam bizonytalanul, remegő hangon.
- Gyere már. – intett, miközben megforgatta a szemeit. Közelebb lépett és a fülembe suttogott. – Ha úgy csinálsz, mint egy félős nyuszi, nem fogsz hozzá közelebb kerülni. – ezzel megfogta a könyökömet és a korláthoz húzott.
- Nekem jó volt ott is. – válaszoltam, miközben ráakaszkodtam a korlátra és nem terveztem, hogy valaha is elengedem.
- Talán félsz? – nézett rám Harry. A kék szemei világítottak az éjszakában, és ahogy rám nézett elakadt a lélegzetem. Hiába volt cinikus, hiába cukkolt.
- Csak egy picit. – válaszolt helyettem Lea, az ujjával mutatva azt a kicsit. Vágtam egy grimaszt, miközben alig vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek.

Nem szeretek gyengének tűnni, és most több méteres magasságba emelkedve, eléggé annak tűntem. Nem szeretem kimutatni a félelmeimet, de ha remeg a lábam, izzad a tenyerem és folyik rólam a víz, elég nehéz nem kimutatni, hogy mennyire nem szimpatizálok ezzel a helyzettel. De még így is, annak ellenére, hogy levert a víz, és az ideg összeroppanás szélén álltam, próbáltam másra koncentrálni. Erre a legalkalmasabb Malik volt, aki mereven állt mellettem és úgy szorította a korlátot, hogy félő volt összeroppantja. Az izmok kidagadtak a kezén, és azt hittem szét fog szakadni a karja. Állkapcsa megfeszült szinte hallottam, ahogy csikorgatja a fogát. Tátott szájjal néztem rajta végig. Testtartása feszes volt, és áradt belőle a feszültség. Én nem tudom, hogy mi történt, de egyszer csak ki bukott belőlem a kérdés.
- Jól vagy? – hangomra én magam sem ismertem rá. Haragos szemei azonnal rám villantak, és meglepetten nézett rám.
- Hogy mondtad? – kérdezett vissza értetlenül.
- Jól vagy? – ismételtem meg a kérdést, remegő, vékony hangon. De a pillantását nem bírtam tovább elviselni, elkaptam a fejemet és lebámultam a mélybe. Azonnal megszédültem, és jobban ráakaszkodtam a korlátra.
- Miért ne lennék jól? – kérdezett vissza idegesen, dehogy leplezni tudja zavarát, idétlenül felnevetett, ami tökéletesen állt neki.
- Csak… - visszanéztem rá – azt hittem, hogy… - szemei kíváncsiságot tükröztek, de közben volt benne valami él, amitől elszégyelltem magamat. – Mindegy. Nem az én dolgom. – legyintettem mosolyogva.
- Igazad van. – feszült meg újra az állkapcsa. – Nem a te dolgod. – szemei megvillantak és hirtelen újra haragos lett. Elakadt lélegzettel néztem rá.