Epilógus ~

Hát ehhez is elérkeztünk! Az utolsó részhez Jó olvasást kívánnék, itt utoljára! : )

r.

*3 évvel később

A térdem remegett, a kezem izzadt, szívem másodpercenként hármat dobbant. Az üres szobában már csak én ácsorogtam és vártam a kezdés pillanatát. Kezemben a fogadalmamat szorongattam újra és újra és újra átolvasva. Egy mély sóhaj kíséretében próbáltam magamra nyugalmat erőltetni. Megremegett az ajkam, ahogy kieresztettem bent tartott levegőmet.

- Csak lennénk már túl rajta! – morogtam zavartan. Felemeltem a ruhámat és óvatosan leléptem a kis kör alakú emelkedőről. Magam után húzva a ruhát, megálltam az egész alakos tükör előtt. Tekintetemet lassan vezettem fel a tükörben látott számomra szinte idegen önmagamon. Hófehér ruhám a földig ért, hosszú uszálya elterült mögöttem, a magas sarkú cipőm ki sem látszott alóla. Napbarnított bőröm csillogott, ahogy rá esett a napfény. Sminkem tökéletes, szolid, visszafogott. Hajam lágyan omlott szabadon hagyott vállaimra. Szemeim csillogtak, ahogy a tükörből önmagamat vizslattam hiba után kutatva. De nem találtam semmi kivetnivalót és most először az életben, én is úgy gondoltam, hogy gyönyörű vagyok.
- Kész vagy? – dugta be a fejét az ajtón Leana. Lassan fordultam meg, és egy mosolyt erőltetve az arcomra bólintottam.
- Azt hiszem. – belépett a szobába, maga után gondosan becsukta az ajtót, hogy senki ne lásson semmit, majd elém lépett és megfogta a kezemet.
- Gyönyörű vagy! – jelentette ki büszkén végig pillantva rajtam.
- Remélem is. – nevettem fel zavaromban.
- Ne izgulj! – szorított egyet a kezemen biztatásképp. – Minden a lehető legjobban fog sikerülni és tökéletes lesz. Ez a TI nagy napotok. – mosolygott.
- Igen. – bólintottam.
- Tudod… - nézett rám, oldalra biccentett fejjel. – Mindig is tudtam, hogy kettőnk közül te fogod hamarabb beadni a derekadat, és, hagyod, hogy gyűrűt húzzanak az ujjadra.
- Lea. – forgattam meg a szememet.
- Nem, nem. – rázta meg a fejét, ezzel jelezve, hogy várjak még, mert még nem fejezte be. – Ez jó. És én olyan nagyon büszke vagyok rád. Tudom, hogy nem fogod megbánni a döntésedet, és, hogy Ő számodra a tökéletes választás. Csak… még mielőtt elkezdődik ez az egész őrület, szeretnék én, lenni az első, aki sírig tartó boldogságot kíván nektek.
- Köszönjük. – mondtam remegő hangon. – Lea, én… félek. – éreztem, ahogy a szememet egy könnyfátyol fedi be és kezdtem homályosan látni szépen ragyogó arcát.
- Ne aggódj! – simított végig kedvesen arcomon. – Jó helyen vagy!
- Nem Zayn-től. – ráztam meg a fejemet, de közben kigördült egy könnycsepp és végig kúszott az arcomon.
- Akkor? Mitől félsz?
- Én nem tudom. – vontam vállat. – Csak érzem, hogy kívül-belül remegek és kint olyan sok ember van.
- Nem is. – ingatta a fejét.
- Csupán csak háromszáz. – nevettem fel idegesen.
- Lily! – vett egy mély lélegzetet és hónapok óta először, most éreztem úgy, hogy újra egymásra találtunk a hatalmas rengetegben. – Ne aggódj! Minden rendben lesz! Azok az emberek, akik oda kint vannak, most mind nem számítanak! Csak Te vagy és Ő! Senki más! Ők, oda kint, mind jelentéktelenek ezen a napon! Hidd el, minden rendben lesz! Ha kilépsz ezen az ajtón, senki nem fog számítani, csak Zayn, aki az oltár előtt fog várni téged hatalmas mosollyal az arcán. Ne táncolj vissza! – mosolygott könnyes szemekkel.
- Nem fogok. – nevettem fel. – Meg tudom csinálni. – biztattam magam.
- Gyönyörű vagy! – simított végig még egyszer arcomon. – De most már szedd össze magad, mert már csak rád várunk.
- Oké. – suttogtam. – Még egy percet kérek.
- Rendben. – bólintott. – Szólj, ha kész vagy. – ezzel nyomott egy puszit az arcomra és egyedül hagyott. Vettem egy mély lélegzetet, majd hangosan kifújtam.
- Gyerünk Lily! – beszéltem magamhoz, mint egy őrült. De nagyon boldog őrült. Óvatosan a kis asztalhoz léptem és felvettem róla a fehér rózsákból álló virágcsokromat. Magamhoz szorítottam és kezemet a hideg kilincsre simítottam. – Zayn! – suttogtam. És ez az egy szó, olyan sok erőt tudott adni, hogy képes voltam kinyitni az ajtót, és kilépni a koszorús, nyoszolyós lányok szobájába.  – Indulhatunk. – bólintottam magabiztosan. Futólag elkaptam Leana biztató mosolyát. A lányok elindultak, a zene megszólalt és hallottam, ahogy a templomban egyszerre fel áll mindenki és az ajtó felé fordul.
- Végig előtted leszek. Nem lesz semmi probléma. – lépett elém Leana, és kaptam még egy utolsó, lélekerősítő puszit. Bólintottam.
- Menjünk. – léptem apa mellé, aki büszkén nézett rám, majd a kezét nyújtva kivezetett a templomba, a több száz vendég elé. 

Mindenki engem nézett. Én a ruhám alját bámultam, nem mertem felnézni, de éreztem, ahogy a pillantások engem ostromoznak. A szívem vad vágtába kezdett, és nagyon féltem, attól, hogy elesek. Halványan érzékeltem, ahogy apa szorít egyet a kezemen, ezzel próbálva nyugtatni engem, de nem voltam képes reagálni erre a gesztusra. Próbáltam mélyeket lélegezni, helyreállítani szívverésemet, de nem sikerült. És, ekkor úgy döntöttem, hogy hagyom az egészet a francba és csak élvezni akarom. Pillantásomat lassan vezettem fel a templom padlójától Zayn-ig. Hihetetlenül nézett ki, még a lélegzetem is elállt, ahogy megláttam. Fekete szmokingot viselt, fehér inggel és, hogy hozzám hasonlóan fehérben legyen egy apró fehér rózsa volt feltűzve zakója zsebrészébe. Arca most nem volt komoly. Mosolygott, miközben folyamatosan engem figyelt, mindent és mindenkit kizárva körülöttünk. Szemei követték mozgásomat, ahogyan minden egyes lépéssel közelebb kerültem hozzá. De egyszer csak elfogyott a távolság, és ott álltam előtte. Apa megfogta a kezemet, nyomott rá egy csókot, majd könnyes szemekkel Zayn tenyerébe helyezte apró kezemet, amit Zayn elfogadva egy csókkal jutalmazott. Pulzusom a templomtornyát verdeste.

A vendégek leültek, mi pedig a pap felé fordultunk. A szertartás elkezdődött és én ott, Zayn mellett állva, fogva a kezét, már nem féltem. Mert tudtam, hogy jó helyen vagyok, jó ember mellett, és ezt nem veheti el tőlem senki. Most először éreztem úgy, hogy igen. Nekem itt a helyem.
- Zayn Javadd Malik! – fordult Zayn-hez a pap. – Akarod-e hites feleségedül az itt melletted álló Lilian Morgant? Fogadod-e, hogy mellette leszel betegségben, egészségben? Fogadod-e, hogy mellette fogsz állni mindenben? Szeretni és támogatni fogod Őt, egész életetek során, míg a halál el nem választ?
- Igen. Fogadom. – kínzó lassúsággal ejtette ki a szavakat, amelyek megnyitották a szívemhez vezető út kapuit. Ezzel felhúzta ujjamra az egyszerű aranykarika gyűrűt, amibe bele volt gravírozva, hogy Zayn & Lily. A szívem, olyan hatalmasat dobbant, hogy szerintem a templomban mindenki hallotta. Arcomon egy széles mosoly ült, amit nem tudtam eltüntetni és nem is akartam. Mert ez a mosoly Zayn-nek szólt.
- Lilian Morgan! – szólt most hozzám a pap. – Akarod-e hites férjedül az itt melletted álló Zayn Javadd Malik-ot? Fogadod-e, hogy mellette leszel betegségben, egészségben? Fogadod-e, hogy mellette fogsz állni mindenben? Szeretni és támogatni fogod Őt, egész életetek során, míg a halál el nem választ?
- Igen. Fogadom. – feleltem mosolyogva, miközben Zayn ujjára húztam a karikagyűrűt, ami a szerelmünk örök jelképévé vált.
- Kedves egybegyűltek! Hadd mutassam be önöknek, Mr. és Mrs. Malik-ot. – intett két kézzel a pap. – Mr. Malik. Megcsókolhatja a mennyasszonyt! – mondta ünnepélyesen. Ott álltam, és mosolyogva vártam az első hitvesi csókot, amit Mrs. Malik néven kaptam. Zayn lassan hajolt felém, egy csibészes mosoly kíséretében, ami a szája sarkában bújt meg. Pillái alól nézett fel rám, elkápráztatva engem. Beragyogott. Száját gyengéden nyomta ajkaimra, majd nyelvét lassan csúsztatta át az én számba. Csókja méz édes volt, megrészegített és levett a lábamról. A jelenléte teljesen elvarázsolt. Ahogy éreztem a meleg, izmos testét, valamint ahogy a lehelete végigcsiklandozza a bőrömet, ahogy az illata elbódítja az agyamat. Egyszerűen mesebeli érzés volt. Mintha egy tökéletes álomvilágban élnék. Az emberek körülöttünk hangos ujjongásban és tapsviharban törtek ki, de ezt halványan érzékeltem, mert akkor számomra csak is Zayn létezett. Amikor elhúzódott, elpirultam, ahogy a tudatomba szökött, hogy hányan látták első csókunkat, de a több száz vendég felé fordulva észrevettem barátaink könnyesen csillogó szemeit, ahogyan ránk néztek. Zayn oldalán a fiúkat, Niallt, Louist és Liam-et, valamint Harryt és újdonsült barátnőjét. Mellettük állva pedig Leára pillantva, akaratlanul is még nagyobb lett a mosoly az arcomon. Mert Lea mellett az ő párja állt. Derekára simított kézzel állt mellette és nézte ragyogó arcát, ahogyan Lea sírva engem bámult. De nem csak nekem jött ám össze. Mert Leana mellett Justin Bieber díszelgett már vagy másfél éve. Zayn magára vonva figyelmemet, hirtelen maga felé pörgetett, és beleesve karjába egy hanyatt döntött második Mrs. Malik csókban volt részem, ami teljesen elvette a maradék józan eszemet is.
- Készen áll Mrs. Malik? – suttogta a fülembe, miután talpra állított és szorosan maga mellé húzott.
- Még soha életemben nem voltam ennyire kész semmire Mr. Malik. – feleltem fojtott hangon, egy mosoly kíséretében.
- Akkor kezdődhet? – nézett le rám egy fél oldalas mosoly kíséretében, amelyről tudta, hogy nem tudok neki ellen állni.
- Micsoda?
- Az örökkévalóság. Velem. – levegő után kapva kapaszkodtam erős karjába.
- Hisz megfogadtam Mr. Malik. – bólintottam mosolyogva.
- Akkor ezt igennek veszem Mrs. Malik. – nyomott egy gyengéd csókot a számra, majd a kezemet megfogva még közelebb húzott magához.
- Szeretlek. – feleltem az ajkába, miközben visszacsókoltam.  A lépcsőn leérve mindenfelől gratulációk fogadtak minket, rózsaszirmok kíséretében, amik mellettünk értek földet. Mi pedig kéz a kézben, szív a szívben, mosollyal az arcunkon indultunk el az életünk hátralévő útjára.

 the end.