16. 'Hangulatos' reggeli

Jó olvasást!

r.

 

Döbbenten álltam az ajtóban a táskámmal, de már csak azt vettem észre, ahogy a kicsúszik a kezemből és a földön landol. Mindenki rám kapta a tekintetét.
- Oh, - kapta fel a fejét Lea. – Azt hittem már haza se fogsz jönni. – szaladt oda hozzám.
- Csak volt még egy kis elintéznivalóm. – mutattam az ajtó felé, teljesen lebénulva. – Ők mit keresnek itt? – suttogtam mosolyogva, a fogaim között szűrve. Lea kedvesen hátra mosolygott, majd megfogva a könyökömet, behúzott a szobámba.
- Nem rég hoztak haza. – vont vállat.
- Mi az, hogy nem rég hoztak haza? – akadtam ki, miközben ledobtam a táskám. – És miért van itt Malik is?
- Ne kiabálj! – csitított. – Mivel Harry többet ivott, nem akart ittasan vezetni, ezért Zayn felajánlotta, hogy hazahoz, ne gyalogoljak. – nézett rám. Éreztem, ahogy az arcomat fokozatosan elönti a pír. – De miért baj? – kérdezte ártatlanul.
- Majd. – intéztem el ennyivel. – Most menjünk vissza. – forgattam meg a szemeimet, és Leana után kimentem a nappaliba.

Részletezhetném, hogy mennyire kellemetlenül éreztem magam, abban a másfél órában, míg ott ültek Liz ebédlőjében és együtt ’hangulatosan’ reggeliztünk. Egy arcomra fagyott mosollyal ültem végig azt a röpke másfél órát, mialatt végig hallgattam, hogy mennyi mindent megmutatott Harry Leának Londonból. A remény, hogy mi hamarabb elmennek, egyre távolibbnak tűnt, de végül eljött az is. Mikor Harry közölte, hogy nekik menniük kell, mert nem sokára kezdődik egy sajtótájékoztató.

Fáradtan zuhantam be a zuhany alá. Úgy éreztem, hogy teljesen átfagytam és nem maradt egy épp csontom sem, mert mind lefagyott és szilánkosra tört. Nem akartam semmire sem gondolni, csak állni a zuhany alatt és hagyni, hogy a forró víz mindent kimosson az agyamból, amire nem szerettem volna emlékezni. De a dolgok nem ennyire egyszerűek, mint, ahogy mi szeretnénk, ezért ez sem. Akaratlanul újra és újra az elmémbe kúszott a pillanat, amikor átölelt, amikor csókolt. Beleremegtem a gondolatba, hogy tenyerével engem ölelt, magához húzott és engem csókolt. Egy fáradt fejrázással elűztem a gondolatokat, és kiléptem a forró víz alól. Magam köré tekertem egy törölközőt, majd átmentem a szobámba, ahol Leana várt, igazán kipihenve, annak ellenére, hogy lassan két napja nem aludt egy szemhunyásnyit sem.
- Majd van? – nézett rám kíváncsian.
- Igen. – nevettem fel keserűen. – Majd van. – sóhajtottam. Előhúztam a bőröndömből egy fehérneműt, egy mackó nadrágot és egy hatalmas szürke pulcsit. Gyorsan magamra aggattam a ruhámat, a hajamat pedig egy hajgumi segítségével felkontyoltam a fejem tetejére. – Gyere, csinálok egy kávét, aztán kiülünk az erkélyre. – ismertettem a tervemet, miközben az ajtó felé biccentettem a fejemmel. Egy nagyot bólintott és követett ki a konyhába. Lefőztem két kávét, két cukorral, tejjel és tejszínhabbal, majd egy gyenge mosoly kíséretében kimentem Leával az erkélyre. 

Az idő szokás szerint rossz volt. Esett. Azóta sem állt el, hogy elindultam a kávézóból hazafelé. Felsóhajtottam, belekortyoltam a forró italomba és egy kicsit megnyugodva Lea felé fordultam.
- Minden tökéletes volt addig, amíg nem kezdtünk el inni. – néztem a szemébe.
- De hát miért? Utána is jó volt, nem? – értetlenkedett összehúzott szemöldökkel.
- Nem. – ráztam meg a fejemet nevetve. – Utána minden elromlott. – suttogtam.
- Mi történt, mi után ott hagytunk titeket? – kérdezte fojtott hangon, mint aki szeretné tudni, hogy mi történt, meg nem is. Elhallgattam. Nem tudtam, hogyan folytassam tovább. Lepillantottam a kezemben tartott kávéra és beleittam még egyszer.
- Azután… - kezdtem gyengén, elhaló hangon. – túlságosan is elmélyült a „beszélgetésünk”. – mutattam a szabad kezemmel az idézőjelet.
- Ez pontosan mit is jelent? – ráncolta a szemöldökét.
- Azt, hogy… - hezitáltam, de aztán csak folytattam, hisz az Isten szerelmére húsz éves vagyok, független nő, aki azt tesz, amit akar. – Csókolóztunk. – suttogtam, miközben fokozatosan egyre pirosabb lettem.
- Hogy mi?! – sikított fel, két oktávval magasabb hangon.
- Csókolóztunk, és hát majdnem… több is volt. De aztán észbe kaptam. – hirtelen néztem rá, és úgy éreztem, hogy meg kell, védjem magam a vádló tekintete elől. De a szemei nem ítéltek el. Úgy, ahogy ő sem.
- Mit jelent az, hogy észbe kaptál? – puhatolózott tovább.
- Még mielőtt a szex megtörténhetett volna, hirtelen mintha kijózanodtam volna és tudtam, hogy hol a határ. Igaz, akkor már rég fehérneműbe feküdtem aludta. De észbe kaptam! – emeltem fel a mutatóujjamat. Hangosan felnevetett. Hátra vetett fejjel kacagott. – Most mi az? – néztem rá értetlenül.
- Lily. – ejtette ki lazán a nevemet. Még mindig mosolygott, de már nem nevetett ki hangosan. – Nem kell magyarázkodnod. Nekem nem. – érintette meg gyengéden a kezemet. – Felnőtt nő vagy. Azt teszel, amit akarsz. Ugyanúgy, ahogy Zayn is felnőtt. Elég idősek vagytok ahhoz, hogy felfogjátok a döntéseiteknek következményei vannak. És, ha ti úgy gondoltátok volna, hogy ketten együtt, eltöltötök egy éjszakát következmények nélkül, akkor szívetek-jogotok lett volna hozzá. – tárta szét a karját. – De másképp döntöttetek. Illetve te. – mosolygott rám kedvesen. – Ebben nincsen semmi szégyellni való.
- Ez igaz. – bólintottam, miközben egy kicsit fellélegeztem. Csak egy kis megerősítést vártam, amit meg is kaptam.
- Na, menj pihenj. – csapott a térdemre. – Estére programunk van. – kacsintott rám, miközben felállt a székről és elindult be a házba. Rosszat sejtve loholtam utána.
- Milyen programunk? – kérdeztem már előre félve a választól.
- Kísérők leszünk egy esti gálán. – kacsintott rám a szobaajtajából, azután bevágta maga után. Se köpni-nyelni nem tudtam. És ezek szerint választási lehetőségem sem volt. Lefagyva álltam a csukott ajtó előtt és vadul pörgő agyam, azon gondolkozott, hogy már megint mibe rángattak bele?!