Csokiban és virágban gazdag boldog Valentin Napot kívánok mindenkinek! Jó olvasást! :)
r.
Azt,
hogy pihent vagyok, nagyon enyhe kifejezés. Mert mindennek mondhattam magam,
csak kipihentnek nem. Egy arcomra fagyott mosollyal díszelegtem Zayn Malik
oldalán egy piros, szűk és extra rövid koktélruhában, tűsarkúval a lábamon.
Sminkem tökéletes volt, bár nem szeretem a túlzásokat, de hálás voltam a
sminkes lánynak, aki elkészített a ma estére, mert nem esett át a ló
túloldalára. Szemem alig kapott festéket. Egy kis szemceruza, szempillaspirál
és ennyi. Az ajkaim már annál feltűnőbbek voltak. Vörösen csillogtak, a rúzsnak
köszönhetőnek, amit rám aggatott valami ismeretlen ember. Hihetetlenül
kényelmetlen helyzetben éreztem magam, miközben Malik a derekamat ölelte, de be
nem mertem volna vallani neki. Meg sem szólaltam. Csak mosolyogtam, mint, aki
önfeledten boldog. Nos, én pont az ellentéte voltam. Önfeledten voltam magamba
zuhanva.
- Mi a baj, Kedvesem? – búgta a fülembe Malik. Mély hangjától kirázott a hideg, de nem mutattam. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet és mélyet lélegeztem. Édes illata elbódította az agyamat. Visszatérve a valóságba óvatosan rá pillantottam.
- Semmi. – hangom rekedten szólt, alig ismertem rá. Kénytelen voltam megköszörülni a torkomat. – Minden a legnagyobb rendben. – mosolyogtam, mint, akinek ez a legboldogabb napja az életében.
- Akkor jó. – mosolygott vissza rám kedvesen, de a szemei nem csillogtak. Valami baj volt vele. Kutakodó pillantással vizslattam, de nem találtam semmit. De volt egy olyan érzésem, hogy a felszín alatt valami sokkal több rejtőzik, mint amennyit pillanatokra felfed az emberek előtt. – Most pedig mosolyogj őszintén, mert ezt a fotósok nem hiszik el. – intett észrevétlenül a riporterek irányába, akik vadul kattintgatták a fényképezőgépeket. Elképedve néztem rá. ~ Ezt vajon honnan tudja? – ocsúdtam fel a döbbenetemből és egy még szélesebb vigyorra húztam a számat. – Alakul. – suttogott újra a fülembe. Tökéletesen alakította a szerepét. – Ugye tudod, hogy holnap a címlapokon fogunk virítani? – kérdezte feltűnésmentesen, miközben mosolygott mindenkire, és kedvesen intett egyet-egyet rég látott ismerőseinek.
- Hogy mondod? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel. Felnevetett.
- Ne legyél naiv, Kedvesem. – kacagott továbbra is kedvesen rajtam. – Ugye nem gondoltad, hogy ezeket a képeket csak maguknak készítik, és utána elteszik őket emléknek? – értetlen arcom láttán, még jobban kinevetett. – Ugyan Drágám, kérlek. – legyintett egyet a kezével. – Valljuk be a tényeket. Te most nem a partneremet alakítod, hanem a barátnőmet. – a lélegzetem elakadt, és azt hiszem a szívem kihagyott egyet verni.
- Mi a baj, Kedvesem? – búgta a fülembe Malik. Mély hangjától kirázott a hideg, de nem mutattam. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet és mélyet lélegeztem. Édes illata elbódította az agyamat. Visszatérve a valóságba óvatosan rá pillantottam.
- Semmi. – hangom rekedten szólt, alig ismertem rá. Kénytelen voltam megköszörülni a torkomat. – Minden a legnagyobb rendben. – mosolyogtam, mint, akinek ez a legboldogabb napja az életében.
- Akkor jó. – mosolygott vissza rám kedvesen, de a szemei nem csillogtak. Valami baj volt vele. Kutakodó pillantással vizslattam, de nem találtam semmit. De volt egy olyan érzésem, hogy a felszín alatt valami sokkal több rejtőzik, mint amennyit pillanatokra felfed az emberek előtt. – Most pedig mosolyogj őszintén, mert ezt a fotósok nem hiszik el. – intett észrevétlenül a riporterek irányába, akik vadul kattintgatták a fényképezőgépeket. Elképedve néztem rá. ~ Ezt vajon honnan tudja? – ocsúdtam fel a döbbenetemből és egy még szélesebb vigyorra húztam a számat. – Alakul. – suttogott újra a fülembe. Tökéletesen alakította a szerepét. – Ugye tudod, hogy holnap a címlapokon fogunk virítani? – kérdezte feltűnésmentesen, miközben mosolygott mindenkire, és kedvesen intett egyet-egyet rég látott ismerőseinek.
- Hogy mondod? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel. Felnevetett.
- Ne legyél naiv, Kedvesem. – kacagott továbbra is kedvesen rajtam. – Ugye nem gondoltad, hogy ezeket a képeket csak maguknak készítik, és utána elteszik őket emléknek? – értetlen arcom láttán, még jobban kinevetett. – Ugyan Drágám, kérlek. – legyintett egyet a kezével. – Valljuk be a tényeket. Te most nem a partneremet alakítod, hanem a barátnőmet. – a lélegzetem elakadt, és azt hiszem a szívem kihagyott egyet verni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése